gyakran megesik velem, h amikor valami nagyon fontosba fogok, felpörög az agyam, ezer és ezer más és más megoldás születik pillanatonként egymást támogatva, kiütve átfedve. hajtanám magam, gyorsan meglegyen, hamar küldhessem a helyére a dolgot. de... mindig találok valami kis hibát, ha nem hibát, akkor valami cserélnivalót, amit egy jobb ötlet sodor el. ilyenkor - már tudom - hagyni kell a fenébe az egészet és tök MÁST kell csinálni egy ideig. vissza kell fogni, engedni, h kiválasztódjon a legjobb verzió. nem gondolni rá se. tudom érezni ilyenkor, h nem tudok parancsolni, a fejemben tovább mozog az ügy. legjobb megoldás az szokott lenni, ha ilyenkor elmegy az ember aludni - ha tud. aztán reggelre, vagy ébredésre pikkpakk ott van a majdnem tökéletes megvalósítás. persze mindig csak majdnem :)