aszonta... a fiam ma azt mondta, hogy szeret. és nem cserélne le másra. egy kamasz fiútól ez szerintem a lehető legnagyobb dolog :)

Örök gyerekek

gyerekekkel - a nagyobbakkal is - nagyon szeretek beszélgetni. de nem fecsegni, nem szófosni, nem öncélúan saját hangomat hallatni, hanem valami fontosról. ami éppen akkor fontos valamiért.
és megfigyeltem, h nincsenek hátulról jövő "megakaromtudnidenemegyenesenkérdezem" típusú játszmák. a mosolyogva jól lecseszlekek is ritkák. a nem szólok csak úgy nézek... se divat.
lehet, h nem mond el mindent, nem kérdez meg mindent akkor, de akkor azt sehogyan sem teszi. nem manipulál, nem idegesít, akkor azt elteszi máskorra. és tudom, ha valamit megköszönnek, azt őszintén teszik, őszintén örülnek, őszinte a mosolyuk, ha segítek és őszintén dícsérnek meg, nem hízelkedésből, nem érdekből. most hétévégén egy kislánynak sminkelni segítettem, egy fiúnak pedig a blog sablonjában. a gyerekeim barátai. és nagyon örülök, h mindenki örül :) szóval a gyerekek és az örökgyerek felnőttek. velük szeretek lenni. jól kijövünk. biztos énis...

nézegettem a régi bejegyzéseimet, fura, mintha nem is én lennék, pedig...

és a segítésről már írtam, fontos, szeretek még mindig. csakúgyis. sőt.